Az ember által alakított világ, így az építészet, a fotográfiai, grafikai és tipográfiai megjelenések hatása, értelmezhetősége és a létrehozás folyamatai érdekelnek. Építész és design kritikusként, a vizuális kommunikáció kutatójaként az foglalkoztat, hogy a tervezők és a használói közösségek között hogyan javítható a párbeszéd. Az építészeti és design tudások, logikák és szemléletek legalább olyan fontosak a számomra, mint a befogadás folyamatainak megértése. Hogyan hatnak a terek, amelyekben élünk? Mitől válik széppé, hasznossá, szerethetővé egy épület? Mikor és mitől működik jól? A hatások jobb megértése érdekében PhD kutatásomat a környezetpszihológia területén indítottam el az ELTE PPK Pszichológiai Intézetében. Témám az építész és laikus szemléletmódok közötti különbözőség: az épített környezetről kialakuló képet szeretném jobban látni, mélyebben érteni.

Érdeklődésem kettőssége megmutatkozik abban is, hogy nemcsak a szakmai fórumokon való aktivitás érdekel, hanem a széles közönségnek szóló tájékoztatást is legalább olyan fontosnak tartom. Így, tanítok több egyetemen, például a Budapesti Műszaki Egyetem Építőművészeti Doktori Iskolájábana Vizuális kommunikáció tárgy felelőse vagyok, kutatási programok és szakmai konferenciák létrehozásánt is dolgozom.Ugyanakkor legalább ilyen fontos számomra a tájékoztatás. Az általam írt, vagy szerkesztett könyvek, publikációk, filmek és kiállítások célja a közérthetőség, mert mindenki érdeke, hogy sokan értsék és érdeklődjenek a mindennapokban tapasztalható vizuális jelenségek iránt.

Úgy érzem, az életem során sokszor mosolygott rám a nap. Az Octogon lap építészkritikai műhelyének munkatársaként 2003-ban Pulitzer-díjat, építészeti írásaimért 2014-ben Ezüst Ácsceruza-díjat, 2015-ben okatatási tevékenységemért a Műegyetem Építészmérnöki karától címzetes egyetemi docens címet kaptam. A Fény Mestere pályázat kapcsán azonban nem a szakmai munkám, hanem a két fiam jutott elsőként az eszembe: a legtöbb fényt Barnabás és Ádám hozzák az életembe.