Az egykori dunai úszómű rendezvényhajóvá történő áttervezése alkalmat adott egy vissza nem térő
lehetőségre. A víztükrön való lét tér-fény és fény-tér kísérletére.
A meglévő hajótest szerkezeti bordáinak megnyújtásával létrejött harántirányú fehér keretvázak
sorozata (34db) a végtelen átjárót jeleníti meg. Utalva a folyók kultikus átlényegítő szimbolikájára.
A keretváz térplasztikai jelentősége nem csak nappali természetes világításban, hanem este is
működik.
A hajóra lépve és a térbe beállva a belső üvegfalakon keresztül a mögöttünk lévő tér áttükröződik az
üvegfal előtt létható térbe. Megkettőződik a látvány az egyiránypontos perspektíva irányába
tekintve. A valóság kettőzés este a kereteken megjelenő világítással drámaian fokozódik. Éjszaka a
hajó mint „elementáris fényforrás” ring a Dunán.
A FÉNY MESTERE
Díjátadó
