Beszélgetések a pályázatra készülve – Bányai Tamás, a tavalyi díjnyertes koncepció tervezője

A tavalyi Fény Mestere díjat a Te világítási koncepcióddal pályázó Palatium Stúdió Kft. nyerte. Bemutatnád a pályázati koncepciót, az alapötletet?

A 4-es metró építészeti koncepciója az volt, hogy az egész vonalra jellemző építészeti karakter alakuljon ki a vonal egészén, de ugyanakkor az egyedi, egymástól építészeti megoldásaiban eltérő állomások is ezen belül érvényes módon tudjanak megjelenni.

Célunk volt egy olyan fényrendszer kialakítása, amely a föld alatti létből adódó bezártság érzetet enyhíti, az állomásokon megfelelő komfortérzetet és esztétikai élményt ad a szükséges biztonság megteremtése mellett. Emellett szerettünk volna egy olyan világítási rendszert létrehozni, amely az addig Budapesten szokatlan föld alatti terekben egy új esztétikát teremt, az építészeti struktúrákat kiemelve építi tovább azokat a fény eszközeivel. A pályázatra Újbuda-központ állomást választottuk, mert itt született meg az az alaptípus, amit néhány másik állomáson is továbbvittünk. Itt ez azt jelentette, hogy az építészeti struktúra részben maga a fény forrása. A peron feletti nagyméretű vízszintes támasztógerendák válnak az általános világítás alapelemeivé.

A világításon gondolkodva arra kerestük a választ, hogy hogyan lehet egy kb. 90 x 15 méteres teret az előírt megvilágítási értékben gyakorlatilag lámpatestek nélkül megvilágítani. Az állomásokon mindenhol egységesen megjelenik a peronélek fölött futó hosszanti fénycsősor. Ez a fényforrás azonban csak a peronélek kiemelt kivilágítását oldja meg, a tér középső, egyben nagyobb része további fényforrásokat igényelt. A belmagasság nagy, ezért logikusan függeszteni lehetne a világítótesteket, de ekkor könnyen kuszává, zavarossá vált volna a tér a 11 keresztirányú gerendával és a köztük megjelenő fénycső armatúrákkal. Mivel az egész vonalon alapkoncepció volt az épített-szerkezeti elemek megmutatása, átélhetővé tétele, eljutottunk addig a gondolatig, hogy a teret amúgy markánsan meghatározó támasztógerendákat alakítsuk ki úgy, hogy ők maguk legyenek a fényforrások anélkül, hogy vizuálisan elveszítenék az eredeti építészeti funkciójukat. Tehát támasztógerendák, amelyek önmagukban hordozzák a tér megvilágítását is. Ennek a gondolatnak a jegyében az alsó síkjuknak teljes, osztás nélküli fényfelületté kell válniuk. Ez, azon túl, hogy kitűnően szolgálja az építészeti gondolatot, a nagy világító felületek miatt nagyon kellemes, bársonyosan szórt általános megvilágítást is biztosít.

Lényeges pont volt még a teljes világítás 4000K°-os színhőmérsékletének következetes meghatározása. Ez a döntés szintén az építészeti megoldásból indul ki. A jelentős mennyiségű látszóbeton felület, ezek direkt találkozása üveggel, acéllal, fényes padló kövezettel megkívánják, hogy a fény ezt a nyersességet ne melegséggel palástolja, hanem ellenkezőleg, acélosan hűvösen kiemelje, erősítse. A hűvös, intenzív világítás erősíti ezeknek a modern állomásoknak a karakter jegyeit.

Érdekesség, hogy szakmai utad meghatározza a színházi munka, mégis egy metróállomás világítási koncepciójával nyertél? Mondanál erről pár szót?

Először is ez egy építészeti kiírású pályázat volt, tehát színházi munka nem is nagyon kerülhetett ide, de a saját szempontomból tényleg érdekes a felvetés, mert időm nagy részét színházakban töltöm és mégis egy olyan munka került előtérbe, ami – legalábbis az eddigi szakmai életemben – másodlagos szerepet töltött be. De ez nem azért van mert ez nekem kevésbé érdekes, hanem mert így alakul. Időről időre megkerestek építészek, hogy tervezzek világítást bizonyos munkáikhoz és vessem be színházi tapasztalataimat. De ezeknek a munkáknak nem igen lett folytatásuk. Sajnos ugyanúgy, ahogy a Fény Mestere díjnak sem. Szerintem ez pont amiatt van, mert a világítás egyelőre mostohagyerek idehaza az építészetben. Ennek a pályázatnak pont ez a legnagyobb érdeme és egyben lehetősége, hogy ezen változtathat. Egyébként számomra az átjárás a két terület között igazán örömteli és nagyon jó kihívás. A színházban kialakult gondolkodásomat jól tudom kamatoztatni az építészeti terek megvilágításánál, miközben ott teljesen más jellegű részletekre is kell összpontosítani.

Min dolgozol éppen?

Jelenleg a Genfi Operában készül egy új Bohémélet Puccinitől Matthias Hartmann rendezésében és Raimund Orfeo Voigt díszleteiben. Ennek az előadásnak a világítását tervezem. A bemutató karácsony előtt lesz.